A 2011-es nyár csodás pillanatokat tartogatott számomra, melyek közül az egyiket augusztus 12-én reggel éltem meg. Aki reggel nyolc óra tájban az egri nagy-buszmegállóban járt, egy nyüzsgő gyerekcsapatra lehetett figyelmes. Nagyon vártam már, hogy újra lássam őket és a meglepetés az egészben az volt, hogy minden érkezőt egy óriási szeret-teljes öleléssel vártak.
    Az út Parádfürdő felé megalapozta a hangulatot kicsik és nagyok között egyaránt, majd a buszról leszállva vidáman sétáltunk a diáktábor felé. Megérkezvén tátva maradt a szánk a majdnem érintetlen környezet látványától. Ennél jobb helyet nem is kívánhattunk volna.
Az első programunk a titkos-barát kihúzása volt. Ez keretet adott az egész hetünknek, hogy van egy ember a táborban, akinek mi lehetünk az "őrangyalkája", és természetesen erről senki nem tud semmit. Ez még jobban összekovácsolta a csapatot és sok vicces pillanatnak adott lehetőséget. Délután Tatus egy vezetett meditációval kedveskedett nekünk, majd egy "csoportterápia" részeként személyes problémákról beszélgettünk és felfedtük a valódi magját a sérelmeknek.
Innentől kezdve csak úgy repült az idő. Minden nap titkos ajándékot rejtettünk a kihúzott személy holmijai közé és természetesen próbáltuk kinyomozni saját jótevőnk kilétét. Rengeteget nevettünk, énekeltünk, gitároztunk, esténként egy róka is a vendégünk volt, aki nem nagyon akarta elhagyni faházikónk környezetét. Beugróztunk, activity-t játszottunk, megnéztük a Forest Gump című nagy sikerű filmet, partizánoztunk és nem utolsósorban nagyon érdekes gondolatébresztő gyakorlatokat csináltunk. Egyet említve: az egyik délelőttöt hátrakötött kézzel töltöttük. Párokban voltunk és rengeteget tudtunk beszélgetni egymással, mégis a többségnek nagyon hiányzott az említett végtagja és igen kellemetlenül érezte magát. Ezek után közösen egy nagy körbe ülve megbeszéltük, hogy ki hogyan élte meg a délelőttöt.
Egy másik nagy élmény volt a relax-festés. Több mint két órán keresztül zenére festettük azt, ami jött. Mindenki néma csöndben alkotott és a megszületett festmény művészi minősége ellenére nagyon felszabadultnak éreztük magunkat pusztán az alkotás örömétől. Tatus kielemezte a képeket bizonyos grafológiai szempontok alapján. Nagyon tanulságos volt.
A tábor végéhez érve fákat ölelgettünk az erdőben, tábortűz körül énekeltünk és felfedtük a titkos barátunkat. Voltak nagy meglepetések, de a többség helyesen tippelt a saját "őrangyalkájára".
    Számomra ez egy felejthetetlen hét volt és biztos vagyok benne, hogy minden táborozó így érzi. Egy hét megnyugvás messze a rohanó világtól. Egyikünk sem érezte magát magányosnak ebben az odafigyelő társaságban, de mégis ha arra volt szüksége valakinek, hogy gondolkozhasson egy kicsit és emészthesse az önmagáról megtudott dolgokat, akkor hallhatta a csendet is. Nagyszerű élmény volt! Köszönöm a lehetőséget!

Tősi Julianna 12.b