Már három napja csak az eső zuhogott, így nagy megkönnyebbülés volt belépni a C épületbe, ám az igazi felüdülés csak az ismerkedési est után volt érezhető.

Másnap a kriptográfiai előadás annyira szöget ütött a fejünkbe, hogy még ezt a beszámolót is titkosan írtuk meg, melynek rejtélye egy kulcsszó volt. A logikai feladatok is érdekesek voltak, és a talentumszerzési lehetőség meghozta a kreatív ötleteket…  A hétfői napra végül a Rubik kocka tette fel a pontot, persze mindenkit megfertőzve ezzel a mániával.
A kedd is csúcs volt, mert megismerkedhettünk egy nagyszerű emberrel, aki a „kontinuum- bácsi” nevet kapta tőlünk. A jobb idő lehetőséget kínált egy szuper focimeccs megrendezésére , ahol végre a lányok is kibontakoztathatták Abacus-tehetségüket…  A csúcs nap csúcspontja a logikai akadályverseny volt, hiszen ha hétszer nem másztunk fel az Almagyar-domb csúcsára a hangyás rejtvény miatt, akkor egyszer sem…
Szerdán valójában véget ért a „tanulás”, de mivel megérkezett jó idő is úgysem bírtuk volna tovább. (Sem a matek sem az infó szerelmesei)
Az általános véleménnyel szemben az önismereti foglalkozás is jó volt. Jót mulattunk és jobban megismertük egymást, ami mindenképp fontos állomás volt ahhoz, hogy egy jó társaság alakuljon ki. A tábortűz ugyan elmaradt, de volt helyette program „és mi egymás”.
Csütörtökön a csillagtúrázók nagy  örömére folytatódott a túrázás… A Várkúti kirándulás megmosolyogtató képként maradt meg az emlékezetünkben a gulyás, a palacsinta, az activity-zés és a beszélgetések miatt. A Gyalog-galopp és a pizzázás után jött a táncoktatás és a biliárdozás.
A lényeg a „jó-alvás”. Az álmosság nem jelentett akadályt az ágyból való kikelésben, ha arra gondoltunk, hogy a délelőtti program a búvárkodás lesz. Ez tette rá a koronát erre a nagyszerű táborra.
A finom ebéd után elérkezett a táborzárás ideje, ahol végre kaptunk valami édeset is, de ez csak hab volt a tortán. .. Egyébként nem vártuk ezt a pillanatot, ugyanis mindenki élvezte volna még pár napig a „kockák” társaságát. Rossz volt utazótáskával kilépni a C épületből és visszacsöppenni a hétköznapok világába annak ellenére, hogy nyár volt.
Nagyon jól éreztük magunkat a táborban és sajnáljuk, hogy jövőre már nem mi leszünk azok a szerencsés diákok, akik részt vehetnek ebben a nagyszerű kalandban, de örömmel tölt el, hogy az utánunk jövő évfolyam is megtapasztalhatja az EKF nyújtotta lehetőségeket. Köszönjük a sok mosolyt, a programokat és elsősorban azt, hogy részt vehettünk ebben a táborban.

Tősi Julianna és Kovács Szilvia
12. B osztály