Neumann PortálIskolaKollégiumokNIVÁK;
MENÜ
Az iskoláról
Neumann János
Elérhetőségek
Felvételi
AJTP felvételi információk
Tantestület
Tanév rendje
Hírek
Humán szakmacsoport
Természettudományi szakmacsoport
Idegennyelvi szakmacsoport
Informatikai és közgazdasági szakmacsoport
Művészeti szakmacsoport
Osztályfőnöki csoport
Sport
Könyvtár
Keresés a könyvtárban
Arany János Tehetséggondozó Program
ECDL
Érettségi
Felvételi eljárás
Versenyek
Tanügyi dokumentumok
Közzétételi lista
Eredmények
Pályázatok
Külföld kapcsolatok
Támogatóink
Közbeszerzés
Beszámolók és SZJA 1%
Öko face-k
Galéria Új!
Eseménynaptár
Apr
12
AJTP Vállalkozói Verseny
(április 12–13.)
Apr
8
Neumann Napok, Digitális Témahét
(április 8–12.)
Mar
28
Tavaszi szünet (máricus 28. – április 7.)
(szünet előtti utolsó tanítási nap: március 27, szünet utáni első tanítási nap: április 8.)
Mar
26
Diáknapok (március 26–27.)
 
Mar
20
Ideiglenes felvételi jegyzék közzététele
 
Amit főztél, meg is eszed! - Napjaink globális problémáival foglalkoztunk
Az Eszterházy Károly Főiskola Természettudományi Kara tábort szervezett olyan diákoknak, akiket érdekel környezetük, a benne élők és annak védelme. Ez az első alkalommal nehéz feladatnak tűnt, mégis hatalmas sikert aratott a tanulók körében.

Hétfőn reggel kilenctől, kicsi csúszással kezdtünk, kezdésnek Korompai Tamás – Lepkék című előadásával. Nem is gondoltuk volna, hogy ennyire bonyolult felismerni akár csak egyet is, hiszen külső jegyeik alapján nem mindegyik az, aminek látszik. Magyarországon 3500 faj található, ebből kb. csak 170 nappali. Ugye nem is gondolnánk, hogy a nappal látott lepkék száma ilyen alacsony? A második előadás a gombákról szólt, amelyet Leskó Gabriella tartott nekünk. A gombák külön országot alkotnak és igen sokrétű tudománykör. Fontos szerepük van a mindennapi életben anélkül, hogy mi foglalkoznánk vele, ráadásul sokan nem is tudják, hogy a gyógyászatban mekkora szerepük lehetne. De ez csak ízelítő.

Az ebéd elfogyasztása után a programokat Dr. Kárász Imre – Környezettudatosság a mindennapokban című előadásával zártuk. Fogyasztói társadalom. Mindenki igyekszik erre építeni és észre sem vesszük, hogy a Föld kimerül, és lassan háromszor, hatszor vagy még többször annyi Földre lenne szükségünk, ahhoz, hogy az emberiség fennmaradjon. Borzalmas számadatok ezek, nem?

A délutánt ismerkedési játékokkal zártuk, amely még a vacsora után is folytatódott. Négy csoport alakult ki, hogy némi vetélkedőt is belecsempészhessenek a programokba. Tizenöt lány, négy főiskolás segítő és két tanár. Ebből állt össze a csapat, amelyik másnap lelkesen vetette bele magát a „szemétbe”. Misik Tamás a szelektív hulladékgyűjtés rejtelmeibe avatott be minket, és képekkel váltotta ki a megrökönyödésünket. Vannak olyan helyek, ahol a ruháknak, cipőknek is tesznek ki konténereket, hogy a rászorulókat megsegítsék. Minden országban hasonló a rendszerezése a szelektíven gyűjtött hulladékoknak, de mégsem azonosak. Van, ahol bevezették, hogy a tároló rész a föld alatt helyezkedjen el és a teteje látszódjon ki. Így próbálják rávenni az embereket, hogy ne csúfítsák el azzal a környezetet, hogy a kukák mellé pakolják a megrakott zsákokat.
Mindez után mi is szemetet szedni indultunk. Kesztyűkkel, két zsákkal és csapattagjainkkal vágtunk neki a terepnek. Meglepő, hogy egy lépcsősor alól miféle hulladék kerülhet elől, vagy, hogy a magas fű, bokrok mit takargatnak előlünk. Betoncső, ablakkeret, széttört üvegek, italos dobozok, eldobott műanyag flakonok, rozsdás fémdarabok. Egy óra leforgása alatt 100 kilogrammnyi eldobált hulladékot találtunk, anélkül, hogy elhagytuk volna a Leányka utcát, és nem is mindet tudtuk összeszedni.
 

Délután összecsaptunk a matekos csapattal a focipályán, na de semmi erőszak. Vidám, sőt vicces tízperces meccseket zavartunk le, majd a mi csapatunk még kisétált az Érsekkertbe, hogy egy adott szakaszon hány élőlény, legyen az növény vagy állat, becsületes nevét ismerjük.

Az estéket kártyázással, beszélgetéssel ütöttük el, így sokszor annyira elrepült az idő, hogy szinte minden éjjel későn kerültünk ágyba, de ez senkit nem zavart.
Szerdán reggel a strand mellett gyűltünk össze, hogy mintát gyűjtsünk a patak aljzatából, és ebből megállapítsuk, miféle állatok élnek benne. A csizmaruha nem a divatot követi, de az biztos, hogy az ember nem fázik benne, és a patakban gázolni vele kicsit olyan, mintha síelnénk, hiszen térdeket megdöntve ellen kellett állni a sodrásnak. Kicsi a bors, de erős.


 
Délután plakátkészítésbe fogtunk, melyet végül az utolsó napra fejeztünk be, ugyanis az este folyamán éjszakai túrára indultunk a Nagy-Egedre. Egészen a tetejéig nem fáztunk, de aztán a hideg szél ellenére sem panaszkodtunk, Eger és más városok fénye és a csillagos égbolt látványa elterelte róla figyelmünket és azt sem bántuk, hogy másnap még Várkútra is elsétáltunk a matekcsoporttal, egy jó kis gulyás és játék kedvéért. Bár fáradtan értünk vissza, este még a Város a város alatt kiállítást jártuk be, majd plakáttal dolgoztunk és pizzázás közben egy dokumentumfilmet néztünk, amely egy a jövőben készült videónapló által megmutatja, mi fog történni a jövőnkben, ha nem teszünk semmit a környezetünk védelmének érdekében. A hülyeség kora. Azt hinné az ember, ez valami vicc, de semmi köze valami rossz tréfához. A kemény valóságot és a lehetséges katasztrófákat vetíti elénk, ami ellen mi még tehetünk.

    Pénteken befejeztük a plakátokat, majd árucikkek közül válogattunk, amelyekből három olyat kellett kiválasztani, amely környezetbarát és egy olyat, amely nem. Például a filteres tea legalább háromszor be van csomagolva, és ennek nagy része a szemétbe kerül. Ez nem pazarlás? Az utolsó előadást Dr. Dávid Árpád – Te szemét! címmel tartotta. Egy temető képével indított, amely az USA keleti részén fekszik, és olyan állatok fajainak állítottak ott sírkövet, amelyek kihaltak vagy kihaló félben vannak. A homo sapiens is köztük van. Eddig 150 ezer évet éltünk és körülbelül maradt 20 ezer. Hosszú időnek tűnik, de elég rövid lesz, ha nem marad ivóvizünk, elsivatagosodik a táj, az ózonréteg elvékonyodása végett ki sem mehetünk a napra, vagy mialatt kihal rengeteg állatfaj, esetleg még éhen is halhatunk. Tönkretesszük testünket és lelkünket, ezzel együtt a környezetünket is. Ezt szeretnénk? Amit megfőzünk, azt meg is esszük, ha tetszik, ha nem.

Ez alatt a tábor alatt rengeteg dologba kóstolhattunk bele, és sok olyasmit is láthattunk, amit eddig nem biztos, hogy mindenki észrevett. Az előadásokból kiemelt részletek, csak töredékek a rengeteg információból. Ami pedig még pozitívabb élménnyé tette, hogy sokat nevettünk együtt, és remek barátokká is váltunk.

Köszönettel tartozunk a szervezésért Szitta Emesének és Leskó Gabriellának. A csapatok vezetéséért, a segítségért, a viccekért Roffa Hajnalkának, Gerstenbrand Rolandnak, Imre Richárdnak és Juhász Gergőnek. Persze ne felejtsük el az előadókat és a matekos csapat kísérőit sem. Köszönjük, hogy itt lehettünk. Reméljük, még találkozunk!
 
 


Copyright © 2009   Neumann János Gimnázium, Technikum és Kollégium
3300 Eger, Rákóczi út 48.
tel.: (36) 536-070
www.nejanet.hu
Powered by: gsonline WebNDesign