Most már a vége felé közeledik az egri középiskolai kollégiumok közötti azon vetélkedősorozat, amelynek tétje az „Év kollégiuma” megtisztelő cím elnyerése, de maradt még néhány izgalmas verseny hátra. Ezek egyikét 2011. március 30-án rendezték az Egri Csillagok Középiskolai Kollégiumban, amely a „Határon túli magyarság – Székelyföld” elnevezést kapta.
    Témáját látva ez egy rendkívül értékes, már-már kuriózumnak tekinthető rendezvény, ugyanis hasonló kérdéskörökben rendkívül ritkán mérhetik össze tudásukat nemcsak városunk, hanem hazánk diákjai is. A Székelyföld ugyanis olyan tájegység a Kárpát-medence délkeleti részén, amely hosszú évszázadokon keresztül szerves része volt a magyar történelemnek és kultúrának egyaránt, sőt még ma is annak tekinthető, ezért az alapvető értékeit minden magyar embernek legalább nagyvonalakban ismernie kellene. Ezért nagyon megörültem annak, amikor három közvetlen tanítványom, Gyurkó Milán, Kocsis Anna és Molnár Dávid, akik mindannyian a 11/J osztály tanulói, igent mondtak a felkérésemre, és örömmel vállalták a rendezvényen való részvételt.
    Magát a versenyt rövid, de kemény felkészülés előzte meg, amelyet a gyerekekkel gyakran napi 9 tanítási óra után tudtunk végezni. A kérdések magukban foglalták a legkülönbözőbb tudnivalókat, például a Székelyföld földrajzi adottságait, történelmi eseményeit évszámokban, híres emberek életrajzait, népművészet jellemzőit, települések műemlékeit, azok építészeti stílusait, és még hosszan lehetne sorolni. Összesen kilenc feladat volt, amelyek közül mindegyikben az iskolánk csapata végzett az élen, ezért nem is maradhatott el a hőn áhított első hely.
    Azért kell nagyon büszkének lennünk a résztvevő diákokra, mert ők alapvetően biológia-kémia tagozatos osztályba járnak, és ebből adódóan nagyon sok tanulmányi kötelezettségük van, mégis fáradtságot nem ismerve és önmagukat nem kímélve vállalták a felkészülést, példát mutatva ezzel emberségből, kitartásból mindannyiunk számára. Éppen ezért vállalkozom arra (bár talán nem vagyok méltó erre), hogy az irántuk érzett tiszteletemet kimutatva jelképesen a „Neumann legkiválóbb székelyei”-nek nevezzem őket, mert erre az elnevezésre szerintem rászolgáltak. Köszönjük nekik ezt a csodálatos sikert.

Murányi Dénes
felkészítő tanár