Múlt kedden különleges élményben lehetett része az osztályunknak. Kivételes alkalom volt, hogy a dupla magyarórát feleléstől, illetve dolgozattól nem tartva, sokkal inkább kíváncsisággal vártuk. Ennek oka az volt, hogy tanárunktól még korábban azt a hírt kaptuk, vendégeink érkeznek, s ők fogják megtartani az órát. Mint később kiderült, az Egri Pinceszínház színészei és dramaturgja volt hivatott meglátogatni minket.
 Bár az osztály túlnyomó részének lelkesedése nem volt a legnagyobb, mikor megtudtuk, hogy különféle szituációs játékokban kell részt vennünk, végül mégis egész sokat nevettünk a két óra alatt.
 Első körben az osztály egyesével bemutatkozott egy memóriafejlesztő játék segítségével, majd mindenki meglepődött, hogy vendégeink 5 rövid perc alatt megjegyezték mind a 26-27 fő nevét. Ezután légzés- és beszédtechnikai feladatok következtek, amiben a fiúk mutatkoztak a legeredményesebbnek. A duplaórát kettészelő szünet előtt még maradt időnk egy Dsida Jenő vers első versszakának megtanulására is, amit nagy meglepetésünkre, gesztusok segítségével alig több, mint 5 perc alatt sikerült memorizálnunk.
A tízperces pihenő után kipróbálhattuk, milyen lehet a szinkronszínészek munkája. Ehhez párokba kellett állnunk, s egyikünk a „Boci, boci tarka” c. mondóka kezdő sorait tátogta, míg a másik sajátos stílusban kölcsönözte hozzá a hangot. Bár a feladat nehezebbnek bizonyult, mint amilyennek első hallásra tűnt, születtek egész szép megoldások is, amiket hangos tapssal és nevetéssel jutalmaztunk. Zárásként pedig belekóstolhattunk abba is, mennyire nehéz feladat megosztani a velünk szemben ülő 30 fős közönséggel egy olyan élményt, ami korábban nagy hatással volt ránk. Ezt a szituációs játékot is – akárcsak a korábbiakat – a vendégek példáival kezdtük, amik aztán olyan hatással voltak valamennyiünkre, hogy nem volt egyszerű feladat utána megszólalni; pláne nem újraélni és másokkal is megosztani egy személyes emléket. Talán ez lehetett az oka, hogy ebben a feladatban nem mutatkoztunk túl aktívnak.
 Ennek ellenére, azt hiszem, elmondható, hogy mindenki élvezte ezt a rendhagyó magyarórát. Ezúton is köszönjük Tatár Gabinak és csapatának a látogatást, mihamarabb visszavárjuk őket!