Alig vártam, hogy végre eljöjjön az október, és vele az utazás időpontja. Vonattal utaztunk szinte egy egész napon át, de így legalább megismerkedtünk egymással, hiszen nagyon sokan, azon kívül, hogy persze iskolatársak vagyunk, idegeneknek számítottunk. Az út során gyönyörű tájakat láttunk, hegyeken, dombokon, síkságokon, folyók fölött vezetett az út. Amikor megérkeztünk énekkel, mosollyal, kis zászlókkal vártak ránk a vasútállomáson. Mindenki nagyon kedves volt, és majdnem minden szülő tudott angolul beszélni. A kommunikációval a legkisebb probléma sem volt, nagyon örültem, mert gyakorolhattam az angol nyelvet, és a németet is könnyebben megértem már. A család, ahová kerültem igazán segítőkész volt, és az ellátásra sem lehet panaszkodni. Az étel nagyon ízlett, belekóstolhattam néhány német és sváb specialitásba, valamint külön szobát kaptam, mi több, külön fürdőszobát is! Minden egyes napra szervezett programjaink voltak. Első nap köszöntött minket a Mörike Gymnasium (az ottani iskola) igazgatója Wolfgang Tanzer úr és a városházán az alpolgármester is. Esslingen gyönyörű város, kicsit nagyobb, mint Eger, de kis utcáival, templomaival, s várával rögtön belopja magát az ember szívébe. A többi napon ellátogattunk Ulmba, ahol a világ legmagasabb templomtornyából, több mint 700 lépcső megmászása után letekinthettünk a Duna partján fekvő városra; Konstanzba, amely a Bódeni-tó mellett található; páran voltunk a Mercedes Múzeumban, Stuttgartban; s még egy lichtenstein-i látogatásra is volt idő. Az utóbb említett helyen egy kastélyt is megtekintettünk, majd pár órát egy kalandparkban töltöttünk, ahol remekül szórakoztunk a magasban. Utolsó előtti este tartottunk egy búcsúestet, ahol pár perces előadások keretében bemutattuk a német szülőknek az egész hetes programjainkat. Az est folyamán megkóstolhattunk jó pár sváb fogást és különböző édességeket. Nagyon hangulatos program volt, sokat nevettünk, énekeltünk, jól éreztük magunkat.

 Sajnos az egy hét gyorsan eltelt, s kissé szomorkásan, de rengeteg ú élménnyel telve hagytuk el Esslingent. Szerencsére visszalátogatnak Magyarországra hozzánk újdonsült német ismerőseink, és ismét egy eseménydús hetet töltünk majd el Egerben. Egyáltalán nem bántam meg, hogy részt vettem ebben a csereprogramban, és bárkinek nyugodt szívvel ajánlom. Köszönet érte iskolámnak, a Neumann János Középiskolának, valamint szervező tanáraimnak Báder Zita tanárnőnek és Csutorás Ferenc tanár úrnak!
 

Perge Laura, 10.C
Neumann János Középiskola
Eger