Élménybeszámoló

A 12. C osztály június 3-án reggel elindult Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye felé, egy 2 napos tanulmányi kirándulás keretében. Köszönjük a tartalmas és izgalmas utazást, és programsorozatot a Rákóczi Szövetségnek, melynek közössége az elmúlt években számos programot, rendezvényt bonyolított és szervezett a magyar nyelv, a magyar kultúra és kiemelten a magyar fiatalok érdekében.

Reggel 8:30-tól kezdett összegyűlni a csapatunk, majd később nagyon jól felszerelt busszal megindultunk Kelet-Magyarország felé. Vidám utazásunk első állomása Tákos község, a Vásárosnaményi járásban még határon innen. A település református templomáról vált nemzetközi szinten is ismerté. A helyi idegenvezető elmondása alapján a templom közkeletű elnevezése: „mezítlábas Notre Dame”. Ennek története, hogy Mária Terézia a reformátusoknak is megtiltotta a téglával és kővel való templomépítést, de a tákosiak fából és sárból mégis megépítették. Az agyagos, erdős terület adta a lehetőséget, vesszőből sövényt fontak, agyagos földet beáztatták, törekkel, pelyvával megszórták és mezítláb megtaposták. Mindez 1766-ban történt, mely ma Európában egyedülálló, népi barokk stílusú, zsindellyel fedett, döngölt sárpadlójú templom.

Tarpán átutazóban láthattuk Rákóczi egyik leghűségesebb barátjának, Esze Tamásnak a szülőhelyét. Siettünk tovább, mert mindenki izgatottan várta már a felfrissülést a Tivadari-tiszai szabadstrandon. Ám a természet közbeszólt és a rossz idő elmosta ezt a tervünket. Következő állomásunk Nagyar, ahol megnéztük a híres magyar költő Petőfi Sándor fáját. Ez egy 6 méter törzskerületű, 25 méter magas elpusztult tölgyfa csonk, ahol a hagyomány szerint Petőfi a valamikor hatalmas lombkoronájú fa alatt, vagy annak közelében írta, illetve a környék ihlette A Tisza című versét. Ennek emlékére osztálytársunk Szekeres Bence elszavalta ezt a szép verset. Érdekes élmény volt belegondolni, átérezni az elmúlt időkre.

Folytattuk utunkat Szatmárcsekére, mely település község, de már a Fehérgyarmati járásban. Ezen a helyen élt, és fejezte be a költő Kölcsey Ferenc a Himnuszt 1823-ban.

Ellátogattunk a csónakfejfás temetőbe (csónak alakú fejfák sokasága), és a neves költő tiszteltére a fehérmárvány, klasszicista stílusú síremlékénél az osztály elénekelte a Himnuszt.

Soron következő megállónk Tiszacsécse, a Tisza partján fekvő város, ahol megnéztük a Móricz Zsigmond Emlékházat. Maga az épület tipikus Felső-Tisza-vidéki szegény paraszti, vályoglakóház. Az épületről Móricz szeretettel írt az Áldozó csütörtök című elbeszélésében.

Estefelé járt már az idő, mikor megérkeztünk aznapi utolsó állomásunkra, egyben szállást adó helyünkre, Túristvándi községbe. A település híres a 18. században készült, ma is működő képes vízimalmáról, amely ipartörténeti műemlék, a Túr folyóra épült. Ennek közelében volt a pihenő helyünk éjszakára.

Másnap reggel jóízűen fogyasztottuk reggelinket a bundás kenyerünket, amit utólag is köszönünk. Elérkezett kirándulásunk második napja, június 4-e, és az Összetartozás Napja ünnep keretében folytattuk utunkat. Miután átkeltünk a román határon, másfél órás út elteltével megérkeztünk Nagykárolyba. Betértünk az Elméleti Líceumba, ahol megismerkedhettünk az ottani diákokkal, és együtt megemlékeztünk a trianoni békediktátumról. Majd bemutatták nekünk az ottani harmadikos tanulók a számunkra rendezett táncos előadásukat. Élmény volt és megtisztelő, köszönjük.

Egy helyi idegenvezető, Szilveszter segítségével sikerült megismernünk a település nevezetességeit. Elvitt minket többek között a Károlyi-kastélyba, mely egy a 15-16. századi vár helyén épült 1794-ben, késő barokk stílusban. Következő sétánk a Petőfi szoborhoz vezetett, melyet tiszteletünk jelélül megkoszorúztunk.

Újra buszra szállva indultunk tovább Érmindszent településre, vagy másképpen nevezve Adyfalvára. Azért is e név, mert itt található Ady Endre magyar költő szülőháza. Szerencsénk volt bemenni és szétnézni, ahol én, Csirmaz Kelen elszavaltam Ady Endre: Héja-nász az avaron című versét.

Mindnyájan vártuk már, igencsak éhesen, hogy a kedves meghívásnak eleget téve, osztálytársunk Kaba Kevin lakóhelyén, Érsemjénben betértünk szüleihez egy nagyon ízletes, bográcsos étel elfogyasztására. Köszönjük ezt a kedvességet, nagyon jól esett. Kevin szülei készültek még egy ráadás programmal, körbe vezettek minket az ottani Kazinczy Ferenc emlékmúzeumban, ahol az idegenvezető tanárnő részletesen elmesélte nekünk a híres nyelvújítónk életútját.

Mindezek után jóllakottan és nagyon sok élvezetes, tartalmas élménnyel, fontos információkkal indultunk el haza. Úgy gondolom rengeteg hasznos, és még a szóbeli érettségin is felhasználható ismerettel gazdagodtunk, amely segítséget adhat magyar irodalom, sőt történelem tantárgyakból. Köszönjük Nemcsik János osztályfőnökünknek, hogy megszervezte ezt az utazást, és kísérő tanárunknak Nagy Évának a lelkiismeretes munkáját.

Készítette: Csirmaz György Kelen 12C osztályos tanuló

(A nagyításhoz katt. a képekre!)