ERDEI ISKOLÁBAN JÁRTUNK
(diákok beszámolója alapján)

A Neumann János Gimnázium, Technikum és Kollégium 8K osztályos tanulói – mint eddig minden kisgimnazista osztály- 2024 május első hetében erdei táborban vettek részt. Ebben a tanévben a Zempléni-hegységet választottuk úticélul, ahol Pusztafalun, a hegyekkel körülvett kis településen szálltunk meg az Öreg Bence Turistaházban.

1. nap (2024. május 6.)

„Reggel 8 óra körül buszra szálltunk, és kezdetét vette az utunk Pusztafalura. Először nem a kis, zempléni településre tértünk be, hanem az Egerhez sokkal közelebb lévő Lillafüredre, ahol először felfedeztük a falut egy rejtvényfejtős kincskereső csapatjáték keretein belül, utána pedig elindultunk a Szeleta-barlanghoz, amihez egy meglehetősen meredek ösvény vezetett, ahol egy páran fontolóra vettük, hogy ott maradjunk-e az út szélén, de sikeresen elértünk a barlanghoz, ahova be is tudtunk menni. Itt, aki szeretett volna meg is tudott ebédelni, és egy kicsit ki tudtuk fújni magunkat. A buszhoz visszatérve egyenesen az Öreg Bence Turistaházakhoz indultunk, Pusztafalura, ahol, mint később kiderült, a temető területén kívül sehol nem volt térerő, kivéve, ha kovácsoltál magadnak egy-két csíknyit az emeletes ágyak tetején. ???? Itt aztán elfoglaltuk a szállásunkat, majd nem sokkal később kimentünk nyársalni, ahol beszélgettünk és persze ettünk is. Én például naplementéig kinn voltam, de utána a többség elment zuhanyozni, utána pedig aludni, és ezzel vége is lett a hétfői napnak.”

(A nagyításhoz katt. a képekre!)

2.nap (2024. május 7.)

„Másnap délelőtt esett az eső, ezért a tábor területén maradtunk, ahol a tanáraink csoportos programokat szerveztek. Az egyik csoport elsősegélynyújtás tanfolyamon vett részt, míg a másik csoport szabadfoglalkozást keretein belül próbálkozhatott a felmászással, vagy trambulinozhatott. Délután a Füzéri várat vettük célba, ahova egy túraútvonalon jutottunk el. A várban egy újabb kincskeresés várt ránk, viszont az időjárás nem volt kedvező, ugyanis az eső mellé a szél is bekapcsolódott, így elég hideg volt, de ezzel nem foglalkoztunk (különösen a kiállítótermekben nem okozott ez gondot) és sikeresen teljesítettük a kincskeresést. A vár aljához azonban már jött értünk a busz, mert egyre zordabbra fordult az idő, és azzal mentünk vissza a szállásra.”

„Ennek a napnak a számomra legjobb programja volt a füzéri várba tett, rövidnek egyáltalán nem mondható túrája. Szeretem a várakat a környező vidékkel együtt, ezért ez a nap nagyon tetszett. Még akkor is, ha néha-néha egymást támogattuk a haverokkal, s öntöttük egymásba a lelket, míg fel nem értünk a várba. Ezen az estén sem kellett ringatni senkit, de a hideg ellen már védekeznünk kellett. Befűtöttünk (vagyis a szállásadónk) a cserépkályhákba.”

A nap végén, vacsora után sem unatkoztunk, mert csapatversenyt rendeztünk kollégáim (Szabó Julianna és Macsinka Gábor) irányításával, ahol a diákok korábban szerzett ismereteire, illetve a kreativitására voltunk kíváncsiak.

3. nap (2024. május 8.)

„A harmadik nap a „pihenős” nap lett volna (túrák hiányában), viszont sokan úgy éreztük, aznap sétáltunk a legtöbbet. Lehet azért, mert tényleg így volt, vagy mert annyira fáradtak voltunk már két nap után is, hogy így fogtuk fel. Először Széphalomra mentünk, ahol megnéztük a Kazinczy Mauzóleumot, illetve a Magyar Nyelv Múzeumát is meglátogattuk, ami nekem talán a legérdekesebb volt aznap, mert sok interaktív dolgot „kiállítottak”. Megnézhettük például az elmúlt 14 év legérdekesebb szavait, és levelet is írhattunk otthonra mártogatós tollal. Ezután Sárospatakra mentünk a Rákóczi család várába, ahol tanulhattunk egy kis történelmet. Maradtunk Sárospatakon, ahol meglátogattuk a régi Pataki Kollégiumot, illetve annak a könyvtárát is megnéztük A napot a Zempléni kalandparkkal zártuk, ahol rá kellett jönnöm, hogy a libegő nem visz engem végig 20 perc alatt, és így sem enni, sem bobozni nem volt utána időm. Hazaérve vacsorával zártuk a napot.”

„A harmadik nap a kedvencem! Nem annyira a Kazinczy Ferenc Múzeum és a Sárospataki vár, hanem a bob miatt. Végre egy kis izgalom! Amikor lenéztem a pályán, az összes bátorságom elhagyott, mivel ezt a „sportot” még soha nem próbáltam ki. Talán mondanom sem kell, hogy nagyon tetszett. Gondolom az állatoknak kevésbé, mivel rikoltozásunk felverte a környék madarait.”

4. nap (2024. május 9.)

„Csütörtökön a kisvonatozás volt a délelőtti programunk (Pálházáról Kőkapura), ahol mindenki nagyon jól érezte magát és kikapcsolódott. Kőkapun a rövid megállónk alatt megnézhettünk egy közeli tavat, illetve a vadászkastély parkjában egy faszobor parkban tekinthettük meg híres királyainkat. Miután visszavonatoztunk Pálházára, Füzérradványra vezetett utunk, a Károlyi kastélyhoz, ahol kaptunk szabadidőt, s ezidő alatt sétálhattunk a kastély parkjában, a tavak körül, illetve pihenhettünk, ebédelhettünk.”

„A következő gyalogtúra a szállástól indult Szlovákiába, ahol az Izra-tavat néztük meg, ott is eltöltöttünk egy órát szabadfoglalkozással (ez volt a másik személyes kedvencem).”

„A tóhoz érkezve nem mindannyian voltunk elkényeztetve, mert az összes ottani büfé már rég zárva volt, és nem volt sok minden, amit ott csinálhattunk volna. De voltak ebihalak a tóban, akiktől kaptam egy ingyenes halmanikürt.”

„A szállásra visszatérve ismét volt egy kis szabadidőnk az esti túra előtt. Mielőtt elindultunk volna az éjszakai túrára, a túravezetőnktől kaptunk pár tanácsot a rézf*szú bagolyról és a fogazó békáról, amelyek nagyon ritka állatfajok. ???? Az esti túrán szerencsére senki nem vált ezen állatok áldozatává és biztonságban visszatértünk. Utána meggyújtottuk a tábortüzet és a tábor programjait összegezve mindenki elmondta a legjobb élményét.”

5. nap (2024. május 10.)

„Az utolsó napon még nem értek véget a programok…”

„…Először a telkibányai Porcelán- és ásványkiállítást tekintettük meg, ahol kiderült, hogy hogyan lett vége a telkibányai porcelánkészítésnek, , és az egykor ott élő család történetét is megismerhettük. Ezután Göncre mentünk, a Bibliakiállításra, ahol megtekinthettük a vizsolyi Biblia egyik másolatát, illetve sok más Bibliát, és a kereszténységhez kapcsolódó tárgyakat is. Innen Boldogkő várához vezetett az utunk, aminek az interaktív kiállításait magunk fedezhettük fel. A tatárjárás után nem sokkal épült várban megnézhettük a korabeli berendezéseket, tanulhattunk egy kis történelmet, és a váron belül volt egy kínzókamra is, amit a legtöbben a legérdekesebbnek tartottunk. Itt is kaptunk egy kis szabadidőt, amit a legtöbben a vár aljában lévő kávézóban töltöttünk el. Itt mellesleg isteni volt a karamellás süti.”

„Tervezett programjaink utolsó állomása Boldogkőváralja volt. A hely vonzza a turistákat. Nekem is a kedvenc váraim közé tartozik a Boldogkői vár, és bár néhányszor voltunk már ott a családommal, most is kedvemre való látványt nyújtott, s szép lezárása volt a túrának.”

„Ezzel véget is ért az ötnapos túránk, nagyon sok szép élménnyel, tapasztalattal tértünk haza. Mindenki nevében mondhatom, hogy remekül sikerült az erdei iskola.”

A diákok elmondása szerint is kiváló élményekben volt részünk a természet közelében, a Zempléni-hegységben (az igazi tábori körülmények és a térerő hiánya ellenére), s bár a sok-sok kilométert, amit a túraútvonalakon és a kultúrprogramokon megtettünk még napokig pihentük ki, mindenki számára örök élmény és kiváló csapatépítő program volt most is az ERDEI TÁBOR.

Hadnagyné Kovács Judit (of.)
Juhász Máté, Szabados Gréta, Sztrapkovics Balázs 8K