Szeptember 11-én este az esős időt magunk mögött hagyva indultunk Németországba, Lippstadtba, hogy újra találkozzunk a Marienschule diákjaival. Másnap délután verőfényes napsütésben érkeztünk meg az iskola elé, ahol a német diákok és kísérőik már vártak. Hosszú idő telt el a viszontlátás óta, így volt mesélnivaló bőven az első este. Megismertük a partnereink családját és otthonát, betekintést tehettünk a mindennapjaikba, iskolai életükbe. Reggelente iskolába mentünk velük és beültünk velük az órákra is, ki franciára, ki énekórára. Az igazgató nő kedvesen fogadott minket és mesélt egy kicsit az iskoláról. Herr Jäger és Frau Ibing segítségével színes programobanl vehettünk részt, voltak sport-, kulturális és szabadidős programok is. Megtekintettük Lippstadt, Paderborn, Köln, Münster, Nürnberg nevezetességeit, kenuztunk a Lippe folyón, bowlingoztunk, grilleztünk és szórakoztunk egy élményparkban. Megnéztünk egy igazi német sőrfőzdét, sőt ki is próbálhattuk – természetesen -alkoholmentes fajtáit. Ettünk „Currywurstot”, „Schnitzelt” és más jellegzetes német finomságot. Akármennyire is nem vártuk a péntek reggelt, sajnos elérkezett a búcsú ideje. Hosszú ölelkezések, néhány könnycsepp nehezítette az elválást. Miután a busz kigördült az iskola parkolójából, felhangzott Andrea Bocelli „time to say goodbye” című dala és mindenki csendben integetett, miközben a sírás fojtogatta a torkunkat. Nehéz volt otthagyni a barátot, barátnőt, akikkel remélhetőleg még találkozunk. Az élmények mellett a nyelvtudásunk is észrevétlenül gyarapodott. Szinte észre sem vettük, hogy mennyi mindent tanultunk.
Köszönettel tartozunk Kádárné Bozsik Zsuzsanna és Nagy Orsolya tanárnők illetve német kollégáik Wilfried Jäger és Gaby Ibing áldozatos szervező munkájáért.
|