Anyukám révén nekem nem újdonság egy ilyen verseny. Én kicsi koromtól fogva azt szoktam meg, hogy fogyatékkal élő emberek is vannak körülöttem. Minden évben segítettem az úszó- és tornaversenyeken, de idén először atlétika versenyen voltam önkéntes. Még sosem láttam élőben semmilyen atlétika versenyt, csak az olimpián szoktam nézni. Most, hogy anyukámék szerveztek versenyt, természetes volt, hogy segítek. Mivel szükség volt még önkéntesekre, rögtön az osztálytársaim jutottak eszembe, akik örömmel vállalták a feladatot. Reggel 10 órakor kezdődött a verseny, ahol 45 fogyatékos fiatal vett részt. Futásban, távolugrásban, kislabda dobásban és súlylökésben mérték össze tudásukat. Az SO versenyek főcélja, hogy mozgásra bíztassuk a fogyatékos embereket, hogy saját tudásuk és felkészültségük alapján érjenek el eredményeket, sikereket. Jó volt látni a mosolyt az arcukon, hogy nem azért versenyeznek, hogy legyőzzék a másikat hanem, hogy együtt győzzenek. Örültem, hogy ezt az élményt megoszthattam a barátaimmal. Másnap az iskolában elmeséltük, hogy hol voltunk. Hagytam a többieket élménybeszámolót tartani. Nagyon jó volt azt hallani, hogy életük egyik legjobb élménye és milyen megható volt, ahogy együtt versenyeztek a barátok, és a verseny végén őszintén gratuláltak egymásnak.
 

 

Azt gondolom, hogy a mai világban nagyon fontos a közösség érdekében végzett önkéntes munka. Az iskolai tanulmányok mellett erre ösztönöz minket iskolánk, a Neumann János Középiskola is. Gimnáziumunk mottójából kettő is rendkívül jól passzolt ehhez a rendezvényhez. A tolerancia és a rugalmasság.

Aki az értelmileg sérült emberek sporteseményeit szervező Speciális Olimpia mozgalomról többet szeretne megtudni, az a www.msosz.hu oldalon talál további információt.