Neumann PortálIskolaKollégiumokNIVÁK;
MENÜ
Az iskoláról
Neumann János
Elérhetőségek
Felvételi
AJTP felvételi információk
Tantestület
Tanév rendje
Hírek
Humán szakmacsoport
Természettudományi szakmacsoport
Idegennyelvi szakmacsoport
Informatikai és közgazdasági szakmacsoport
Művészeti szakmacsoport
Osztályfőnöki csoport
Sport
Könyvtár
Keresés a könyvtárban
Arany János Tehetséggondozó Program
ECDL
Érettségi
Felvételi eljárás
Versenyek
Tanügyi dokumentumok
Közzétételi lista
Eredmények
Pályázatok
Külföld kapcsolatok
Támogatóink
Közbeszerzés
Beszámolók és SZJA 1%
Öko face-k
Galéria Új!
Eseménynaptár
May
4
Ballagás
(10:00 óra)
May
3
Végzős évfolyam utolsó tanítási napja
 
May
2
Felvételi döntés visszajelzése az általános iskolás tanulóknak
 
May
1
A munka ünnepe
(tanítási szünet)
Apr
22
Föld Napja
 
Apr
22
Fenntarthatósági témahét
(április 22–26.)
Apr
16
Digitális országos mérés a 10. évfolyamon
 (április 16–18.)
Élménybeszámoló az EKF Tehetséggondozó Matematika és Informatika táboráról
Kora reggelen indultunk meg felfelé a Leányka úti dombra, hogy részt vegyünk az augusztus végére meghirdetett matematika és informatika táborban. Egy húsz perces gyalogtúra után, melyet az egri nagybuszmegállótól tettünk meg egészen a Főiskola épületkomplexumáig, fáradtan, de töretlen lelkesedéssel nyitottunk be a matematika és informatika részlegbe, ahol tábor vezetői már várták érkezésünket. Névtáblát kaptunk, rajta a nevünkkel és egy mappát, benne a programmal és egy köteg papírral, hogy legyen mire jegyzetelni. Azokkal, akik előttünk érkeztek, átmentünk a Főiskola kollégiumába, ami az elkövetkezendő napjaink szálláshelye volt. Itt egy rövid adategyeztetés után megkaptuk a kulcsokat, és elfoglalhattuk a szobáinkat. A szobákba belépve kellemes csalódás ért mindnyájunkat, hiszen kiválóan berendezett, tiszta és komfortos körülmények fogadtak minket, így abban a kevés időben is, amit pihenéssel és alvással töltöttünk, kényelemben lehettünk.
Ezután megkezdtük a barátkozást, a lakótársaink megismerését, de erre nem sok időt hagytak nekünk, hiszen indulnunk kellett az első előadásra, melyet egy rövid köszöntő előzött meg, majd az infósok és matekosok együtt merülhettek el a kriptográfia rejtelmeiben. Az előadásokról elöljáróban annyit megemlítenénk, hogy olyan módon voltak lebonyolítva, hogy a matekosok és az infósokat különválasztották. Így például amíg az előbbiek valószínűség számítással, gráfelmélettel és egyenlőtlenségekkel foglalkoztak, addig az utóbbiak LEGO robotokat programoztak, virtuális hangyákat tanítottak túlélni, vagy éppen mobilra készítettek játékot.
Rögtön az első előadásunk után ebédelni mentünk. Az utunk egy közeli étterembe vezetett a domb alján, az uszodával szemben. Csak úgy, mint a későbbi étkezéseknél, főiskolai hallgatók és néha tanárok kísértek minket el az étterembe, vigyázva arra, hogy senki ne tűnjön el, míg a Főiskolán kívül vagyunk. Maga az étel finom volt és változatos, többek között gyümölcsleves, tojásleves, pörkölt, makaróni vagy éppen rántott sajt volt az étlapon. Étkezés alatt jókat beszélgettünk, és a szórakozásnak sem voltunk híján: zenekart adtunk a pezsgőspoharakkal, valamint arról is megbizonyosodtunk, hogy az emeletes hamburgerek evéséhez nem megfelelő eszköz a kés és a villa, még akkor sem, ha a tányérok mellé alapból az van kitéve.
A délutáni előadások és a vacsora után kezdődött az ismerkedési est. Csapatokra osztották a társaságot, és az elkövetkező napokban ezek a csapatok versenyeztek azon, hogy ki szerzi meg a legtöbb talentum pontot, melyeket egyénileg és csapatmunkákban is lehetett gyűjtögetni. Elindult a táborban a gyilkosos játék, melyben a két gyilkos feladata az volt, hogy levadásszák az áldozatokat anélkül, hogy közben rendőrbe ütköznének. Sajnos az egyik gyilkos már a tábor első napján meglógott (igazából beteg lett, és elment a táborból), a másik gyilkos pedig szerencsétlenül már a második gyilkolási kísérletre rendőrbe botlott, így az áldozatok nagy része életben maradhatott. Az este különböző közösségi játékokkal folytatódott. A legérdekesebbek között volt az activityzés és annak az eldöntése, hogy a csapattagjaink közül kit dobjunk ki a virtuális léghajóból, ami a nagy súly miatt nem bírt el annyi embert, ahányan benne voltak. Ebben a játékban egymást kellett meggyőzni a csapattagoknak arról, hogy mesterségük alapján miért szükséges az feltétlenül, hogy a léghajóban utazzanak, és a társuknak miért kéne kirepülnie onnan. Ment az egymás győzködése, a léghajóra került operatőrtől kezdve, aki egyébként kamerájával szívesen felvette volna bármelyik társa kiesését, a terroristáig mindenféle mesterségű egyén.
A játékok befejezése után a társaság nagy része visszament a koliba, de voltunk páran, akiket még nem fárasztottak le teljesen a sűrű programok, így az egyik táborvezető felügyeletével lementünk a városba, és ha már arrafelé jártunk, bementünk egy jó hírű borozóba, hogy nyugodtan beszélgethessünk és megigyunk egy pohárkával. Nagyon jól éreztük magunkat, így engedélyezték nekünk, hogy esténként felügyelettel lejöhessünk ide.
A keddi nap délelőttjét az infósok játékkal töltötték: a játékban egy űrhajóst kellett irányítani, akivel különböző robotokat kellett cselekvésekre ösztökélni úgy, hogy programot írtunk rájuk, és ők végrehajtották azokat. Később pedig már pályákat is építettünk és küldetéseket terveztünk a robotjaink számára. A matekosok ez idő alatt a gráfelmélet és a valószínűségszámítás rejtelmeibe merültek el.
A délutáni előadások közül volt egy kiemelkedően jó, a Rubik-kockázás. Mindenki kapott egy ilyenféle játékszert, és kezdődhetett az oktatás. A tábor szervezői sem gondolhatták, hogy milyen nagy élvezetet fog nyújtani nekünk ez a játék, kevesen tudták megállni, hogy a kockákat, egyszer, tízszer, százszor a helyükre ne forgassák. A kockát megtarthattuk, de csak a tábor végeztéig, azután sajnos vissza kellett adni azt. De addig még volt néhány nap, és gyakorolni kellett a két nappal későbbre tervezett Rubik-kocka kirakóversenyre. Este filmnézés és pizzázás volt a program. A Hálózat csapdájában c. filmet néztük meg közösen. Hogy izgalmasabb legyen a dolog, a filmben rejlő hibákra kellett fényt derítenünk, és aki megtalált egyet, az pontot gyűjthetett a csapatának.
A következő napon kirándulás és bográcsgulyásozás volt a program, így viszonylag hamar lefeküdtünk aludni. Délelőtt indultunk meg Felsőtárkányba, a Lovastanyára. Ott két csoportra osztották a társaságot, és azt a feladatot adták nekünk, hogy keressük meg az elrejtett szavakat és a dobozt. GPS-t is adtak a kezünkbe, bár nem mindig sikerült pozícionálni magunkat rajta, így az nem igazán lehetett a segítségünkre. Felértünk egy olyan helyre, ahol kitűnő kilátásunk nyílt a környező tájakra. Ott rá is akadtunk a keresett szóra. A csapat vége leszakadt, és nem a megfelelő ösvényen indult el, de a végén kiderült, hogy ők sem tévedtek sokat, hiszen a másik szó és a doboz pont azon a helyen volt, ahová ők megérkeztek. A szirt tetejéről láthattuk is őket, sőt le is kiabáltunk nekik, akik ugyanilyen módon válaszoltak nekünk. Ezután a másik csapatnak is sikerült beérnie minket, így együtt indultunk vissza a tanyára, ahol már majdnem készen volt a gulyás. Az étel, mikor már megfőtt nagyon finom volt, bár igen forró is, nem kímélte a mohóbbak nyelvét, akik nem várták meg, hogy kihűljön. Délután a társaság egy része elment focizni, a többiek pedig ott maradtak rubikozni, vagy lovakat simogattak a karám körül. Habár szívesen maradtunk volna még Tárkányban, de indult a busz, így fáradtan, de felettébb jókedvvel indultunk vissza Egerbe. Este csocsóbajnokság és a csapatindulók előadása várt ránk, illetve szókirakós társasjátékot is játszhattak azok, akiknek ehhez volt inkább kedve.
A csütörtöki program a keddihez hasonlóan előadásokkal volt tele. Délelőtt az infósoknak egy hangyaboly lakóit kellett mesterséges intelligenciával felruházni, olyan utasításokkal, mint például menjenek táplálékot keresni, vagy támadják meg a környező bogarakat, szóljanak egymásnak, ha veszélybe kerülnek, stb., mindezt C#-ban. A matekosok délelőtt az egyenlőtlenségek végtelen soraival szembesültek, melyek egyébként köszönhetően jó tanárunknak egész érdekesek és a végére könnyűek voltak. Délután logikai feladatokkal kellett szembenéznünk, melyek először sok-sok számolást igényeltek. Ezután jöttek a térbeli megfigyelést is igénylő logikai játékok, amik igen szórakoztatóak voltak, nem beszélve arról, hogy milyen nehezek! Az informatikai csoport tagjai pedig LEGO robotokat programoztak, utasításokat adtak nekik alapvető műveletek elvégzésére, olyanokat mint, hogy pörögjenek, tapsra induljanak, vagy éppen álljanak le, ha a szenzorok sötétet érzékelnek. Nagyon jó móka volt ez a játék, sokaknak gyerekkori vágyaik válhattak valóra a robotok ilyesféle vezérlése közben. Aztán jött a Rubik-kocka verseny, amely alatt időre kellett kirakni a kockát. Ekkorra már sokan profi szintre fejlesztették a tudásukat, így sikerült a megadott időn belül végezniük a feladattal. Plusz motivációért, akinek sikerült kirakni a kockát, pontot kapott érte, növelve a csapatuk összpontszámát.
Este ellátogattunk a Líceum épületében található Varázslótoronyba. Az ég tiszta volt, így jól kivehetőek voltak az égen a csillagok, és még egy hullócsillagot is megcsodálhattak a figyelmesebbek. A Hold már fogyóban volt, de még így is a teljes fényességében pompázott, a távcsövek segítségével pedig jól kivehetően tanulmányozhattuk a Hold felszínét, illetve a Jupitert és annak három látható holdját. Másrészt megcsodálhattuk Eger esti látképét, amely fényeivel csodálatos látványt nyújtott számunkra.
Az utolsó napon már ólomsúllyal nehezedett ránk annak a tudata, hogy el kell válnunk a társainktól. Erre a napra rakták az egyik legizgalmasabb programot, a búvárkodást. Akik óvakodtak a víztől, vagy nem akarták kipróbálni ezen extrém sportot, azok városnézésre, illetve várlátogatásra mentek, de mi hat-hét emberrel együtt így is a búvárkodást választottuk, így reggeli után az uszoda felé vettük az irányt, hogy elmerülhessünk a víz felszíne alatt. Az egyik főiskolai tanár, aki már profi búvárnak és oktatónak számított, mutatta meg, hogyan kell merülni, békatalppal haladni, és oxigénpalackból friss levegőt szívni. Mindenkinek nagyon tetszett, aki kipróbálta a dolgot, méltó lezárása volt a tábor programsorozatának.
Visszatérve a Főiskolába az eredményhirdetés következett, illetve a jutalmak átadása a legjobban teljesítő csapat tagjainak. Utoljára még elmentünk ebédelni, majd visszatérve a koliba jöttek a búcsúzkodás fájó percei, illetve a csomagjaink összepakolása és a kollégium elhagyása. Szomorú búcsúzkodás volt ez, hiszen majdnem mindenki más-más suliból és tájegységről érkezett, és annak az esélye, hogy életünk útjai valaha is keresztezni fogják egymást, igen csekélynek látszott.
Zárszóként elmondhatjuk, hogy csodálatos időt töltöttünk el a táborban. Aki nem volt ott és nem élte át velünk azt, amit mi azokon a napokon végigéltünk, annak fogalma sem lehet arról, hogy milyen csodásan éreztük magunkat ott. Mind az Eszterházy Károly Főiskoláról, mind az ott tanító tanárokról pozitív kép alakult ki a szemünkben, és bátran elmondhatjuk, hogy az egri Főiskola egy igazán jó hely. 
És végül, de nem utolsó sorban szeretnénk köszönetet mondani iskolánk azon tanárainak, akik lehetővé tették és esélyt adtak nekünk, hogy részt vehessünk a táborban.
Köszönjük!
Szlezák Zsófia(12.B) és Ali Tamás(12.I)


Copyright © 2009   Neumann János Gimnázium, Technikum és Kollégium
3300 Eger, Rákóczi út 48.
tel.: (36) 536-070
www.nejanet.hu
Powered by: gsonline WebNDesign